Péter már tíz éve dolgozott a város szélén álló vegyi üzemben. Mindig pontos volt, fegyelmezett, és ismerte a gyár minden zúgát. A munkáját szerette, mert volt benne rendszer, logika és kihívás is. De volt benne valami, amit sokáig senki sem vett komolyan:ó, mégpedig a kockázat. Aznap reggel, amikor minden megváltozott, szokatlanul ködös volt a levegő. A raktár mellett új tartályokat helyeztek üzembe, és bár a papírok szerint minden rendben volt, Péternek valami nem tetszett. A szag, a nyomás, a csövek rezgése. Ezek mind apró jelek, amiket csak az vesz észre, aki nap mint nap ott dolgozik. Délután háromkor a rendszer egy pillanatra leállt. A műszakvezető szerint csak szenzorhiba, de Péter már tudta, hogy ez több annál. Tíz perccel később a nyomásértékek kilengtek, és a levegő megtelt égett szaggal. Szerencsére időben reagáltak, a biztonsági protokoll működött, de a nap végére mindenkinek világos lett, hogy hajszálon múlt a baj. Ez az esemény lett az a pont, ahol a gyár vezetése végre komolyan elkezdett foglalkozni az ipar és környezetbiztonsági kockázatok elemzésével. Addig csak egy kötelező dokumentum volt, amit évente frissítettek. De most valós tapasztalat tette élővé a statisztikát.
