A produktivitás és a kreatív energiák áramlása ritkán múlik a puszta akaraterőn, sokkal gyakrabban határozza meg őket az a közvetlen fizikai környezet, amelyben a mindennapi feladatainkat végezzük. Az íróasztal nem csupán egy statikus bútordarab a szoba sarkában, hanem az elme működésének kiterjesztése, egy olyan gépészeti interfész, amely ha rosszul van kalibrálva, észrevétlenül szívja el az energiánkat. A választás első és legfontosabb lépése a méretarányok és a szoba geometriájának radikális elemzése, ahol a leggyakoribb hiba a túlméretezett vagy a túlságosan apró munkafelület kiválasztása. Egy hatékony asztalnak elegendő mélységet kell biztosítania ahhoz, hogy a monitorok az alkarhossznál távolabb helyezkedjenek el, megelőzve a szemizmok korai kifáradását. A modern kognitív ergonómia szerint az asztallap magassága akkor ideális, ha a gépelés közben a könyök kilencven fokos szöget zár be, a vállak pedig teljesen lazák maradnak. Az utóbbi években a dinamikus munkavégzés szimbólumává váltak az állítható magasságú, motoros aszfaltkeretek, amelyek lehetővé teszik a pozícióváltást a nap folyamán. Az ülő és álló testhelyzet váltogatása bizonyítottan serkenti a vérkeringést, növeli az agy oxigénellátását, és drasztikusan csökkenti a délutáni fáradtságérzetet, ami a szellemi munka hatékonyságának igazi záloga.
